Kertváros

A tőlem jobbra élő házaspárral olyan komoly kapcsolatot ápolok, hogy ha alkalmanként kell tőlük valami, a postaládájukról kell leolvasnom a nevüket, mert hét év alatt nem bírtam megjegyezni. Igazából nem sok vizet zavarnak, egy harminc körüli, az év kilencvennyolc százalékában melózó pasi, meg az asszonykája, akinek olyan arca van, hogy három évig azt hittem, ő a férj, amíg egyszer a fószer és én egy napon vettünk ki szabadságot, és összetalálkoztunk. Kölykeik is vannak két kissrác, csak marha nehéz eldönteni, hogy a szocpol miatt kellettek, hívő katolikusok, és amiatt nem vetethették el őket, vagy ezek ketten nem rühellik a két srácot, hanem tényleg úgy képzelik el a gyereknevelést, ahogy. Igazából ha a gyerekek 18 éves korukban összeverik anyut és aput, és meglépnek a spórolt pénzükkel, én leszek az utolsó, aki meg fogja adni, merre hajtottak a kocsijukkal. Alapelvük, hogy a gyerekek még véletlenül sem jöhetnek ki semmiből jól, kábé mint Butters a South Parkban. Például ha éppen a kert végében homokoznak, és meghallják a csengőt, akkor ha nem érnek oda kilenc másodpercen belül, és nyitják azt ki, akkor amiatt lesz leordítva a hajuk, ha meg valahogy mégis bemutatnak egy Bolt-alázó rövidtávfutást, akkor azért lehet lelkileg terrorizálni őket, mert nem tették el rendesen a homokozójátékokat, amiknek megszabott szögben kell állniuk, ha éppen nem játszanak velük.

Egyszer vettek a nagyobbik srácnak egy felfújható kardot, azt a fajtát, amivel ha elszántan és izomból csapkodsz, akkor fél napnyi kemény munkával felületi sérüléseket okozhatsz vele pár haldokló pipacsnak, már ha előtte szorgalmasan gyakoroltál. A cucc a hazahozatal után három órával a kukában végezte, mert a gyerek hadonászott vele, és nem “rendesen játszott” az apuka szerint, merugye, ha egy nyolc éves kiskölyök gumikardot kap, akkor azt fel kell ragasztania a kandalló fölé, és kitalálni hozzá valami vadászsztorit, kardozni szigorúan tilos. Ezt csak az überelte, amikor összegyűlt náluk valami zsúr miatt vagy hat gyerek az egyik nyáron, és bementek a medencéjükbe. A kölyköknek felszegett állal, óvatosan kellett lépkedniük a vízben, mert a nő fixa ideája, hogy ha vizes lesz a hajuk, akkor megfáznak, agyvelőgyulladást kapnak, ő meg gondolom inkább plasztikai műtétre spórol, mint két kisméretű koporsóra. Mindezt akkor osztotta meg velem, amikor Pesten négy métert nem lehetett úgy megtenni, hogy önkéntesek ne nyomjanak a kezedbe fél liter jeges vizet, már ha egyátalán tudtál járni a harmincplusz fokban. Fröcskölni csak egy merészelt, de a csaj nem az a fajta, aki zavartatja magát, ha más kölykével kell ordibálni, majd legfeljebb azt mondja az anyjának, ha szóba kerül a téma, hogy “ félreértetted Lujzikám, nem úgy volt az” így a csóró kölyök a fürdés hátralévő idejében üveges szemekkel lépkedett körbe-körbe a medencében, kábé úgy mint egy életfogytos a börtön udvarán.